A tányér szélén, az ételen, vagy körülötte csücsülő díszítés láttán az emberben felmerül a költői kérdés: Ezt meg lehet enni? Persze, ilyen kérdés nem is hangzik el, egyrészt mert ami a tányéron csábít az ehető, másrészt teljesen természetes, hogy a vendég elé kerülő étel egy csodás kompozíció. A Barabás Étterem ételeiről készült fotókat nézve, késztetést érez az ember, hogy felkerekedjen, és mihamarabb rendeljen.

Az ételt és díszítését nemcsak a szánkkal, de már a szemünkkel is faljuk, a porcelánon rafináltan elrendezett étkek harmónikus látványa gerjeszti a kulináris élvezet iránti vágyat. Az ételdekoráció fokozza az élvezeti értéket, étvágygerjesztőbbé, tetszetősebbé teszi a tányéra valót.  A díszítésre használt anyagnak ízben, színben illenie kell az ételhez, s kerülni kell a zsúfolást, túldíszítést. A kreatív szakácsnak csak fantáziája szabhat gátat, az étlap fogásai a konyhaművészet gasztronómiai esztétika megnyilvánulásai.

Manapság a legtöbb étteremben az étel fő alkotóelemei a tányér közepére kerülnek, köréje pedig a díszítőelemeket helyezik el. A hagyományos módon tálalt étel esetében, hogy jobban kézre essen a vágnivaló, a tányér jobb oldalára rakják, ami jellemzően a húsétel. A köret a tányér bal felső széle felé, a mártás a hús és a köret közé kerül.

Ízléses elhelyezéssel, a színes „kiegészítőkkel” megtűzdelt ebéd vagy vacsora nemcsak finom falatokkal örvendeztetnek meg bennünket, de általuk az étkezések a mindennapok gyöngyszemei is lehetnek.

Köszönet a csodás képekért Gálik Juditnak.

(2012-05-02)

-eSBé-