Halottak napja van

Emlékezzünk! 

Ez a nap az emlékezés napja. Olykor fájdalommal és bánattal szívünkben emlékszünk azokról, akik hiányoznak családunkból, szeretteink közül. Már nem érezzük törődésüket, féltésüket, már nem haljuk értünk és családunkért aggódó hangjukat.

Mégis itt élnek bennünk, kegyelettel és tisztelettel gondolunk rájuk és ki-ki a maga templomában elmond egy imát, visz egy szál vagy csokor virágot a szeretett ember sírjára.

Ez a nap, amikor az emlékek között nem csak a közvetlen hozzátartozók arcai jelennek meg emlékezetünkben, hanem azoké is, akik más módon maradtak meg emlékeinkben.

Úgy, hogy ők is tanítottak, neveltek, dolgoztak velünk, mellettünk és életükben volt egy cél amit nagyon jól akartak csinálni!  Ezt - „vendéglátásnak” hívjuk -. Tudom ők is szerették volna velünk azokkal akik még itt vagyunk, ha szebb jobb vendég centrikusabb lesz ez a szép hivatás.

De ők nem vártak, nem várhattak, mert a halál elragadta őket közülünk. Elmentek de mégis itt élnek velünk mert valamiért nem feledjük mondásaikat, intelmüket, jó tanácsaikat, arcukat és azt a szeretetet amivel elkészítették a mindennapi ebédet, vacsorát a nagybetűs VENDÉG számára. Sokuktól talán csak ennyi maradt ránk.

Ez az egyszerű örökség ami talán napjainkban is legfontosabb.

Emlékezzünk mindazokra a Szakács, Cukrász, Pincér és Vendéglátós volt Kollégánkra akik valami miatt emlékeink között megjelennek. Sajnos neveiket felsorolni nehéz lenne, de biztos, hogy mindegyikre tisztelettel, megbecsüléssel emlékszik valaki közülünk.

Gyújtsunk egy szál gyertyát és őrizzük emléküket!

(2011-11-01)

- boros -