Liba-tepertő.

A hízott lúd szalonnáját apróra fölmetélve, nagyon tiszta lábosba sülni teszszük. Lassú tűzön, csöndesen olvasztjuk, mindaddig, még szépen meg nem pirul a tepertője. - Egy jó csipetnyi sót tehetünk bele - és ha kész, megállapodni hagyjuk, azután nagyon tisztán leszűrve a zsírt, elteszszük és sok mindenhez fölhasználjuk. A tepertőt hazánkban sokféléhez p. köleskásához, burgonyapuréhez, káposzta-salátához, de különösen a kedvelt magyar süteményhez - a tepertős pogácsához, - használják.

Libaszeletkék lyoni-módra.

Fejtsük ki néhány fiatal liba mellét, kalapáljuk meg gyengén, hogy laposabb legyen, klarifikált libazsírban süssük meg. Ha megsült, tegyünk ugyanabba a zsírba finomraszeletelt karikahagymát, adjunk hozzá kevés reszelt fokhagymát és zöldpetrezselymet, fűszerezzük meg, tálaljuk a szeletkéket koszorualakban, a hagymát pedig közepére és öntözzük meg az egészet kevés húskivonatmártással.

(Csáki Sándor: A XX. Század konyhaművészete 1936)

Libavér magyarosan

A libavérét igen jól föllehet használni, - a következő módon: ha megaludt, forró vízbe teszszük, egy perczig főzzük, azután leszűrve, koczkára vágjuk, libazsírban hagymát pirítunk, rizset téve belé két három evőkanálnyit. Ha a rizset húslével föleresztjük és megpuhult, a vért szintén hagymás libazsírban kissé megpirítjuk, azután a rizzsel összekeverve megsózva, hús mellé vagy libamájhoz, garnirungnak fölhasználhatjuk.

(Dobos C. József: Magyar-Franczia szakácskönyv, 1881)

Libasült

A liba világért se származzék amaz óriási emdeniek törzséből, maradjunk csak a „parlagi magyar ludak” nemzetségénél, ha ropogós bőrű, porhanyós húsú és mindenekfelett ízletes, szaftos pecsenyére fáj a fogunk. Legyen fiatal a liba, de világért se sovány, 10-12 napig okvetlen tömni kell kukoricával, hogy combja, melle és püspökfalatja méltó módon képviselhesse a fajtáját. A kopasztásnál vigyázni kell, a bőre be ne szakadozzon, tokja mégse maradjon benne, pelyhe letisztuljon. Sózása ne legyen túlságos. Belsejébe zsemlét helyezünk a majoránna mellé, sütés közben 5-10 percenként öntözgessük, de a vége felé már csak szalonnabőrrel kenegessük, a jó meleg sütőben csak addig hagyjuk, míg éppen megsül, senyvedni ne engedjük, de felszeletelvén rögtön az asztalra adjuk.

(Magyar Elek: Az ínyesmester nagy szakácskönyve 1932)

Libamáj magyarosan.

A hízott libamáját gondosan megmossuk és egy lábasba, libazsírba, kevés vöröshagymával, sóval, egypár szegfűszeggel lassan pároljuk. Ha kész, egypár kanál savanyú tejfölt teszünk reá - és libazsírban párolt rizskásával makaronival környezve, föladjuk.

(Dobos C. József: Magyar-Franczia szakácskönyv, 1881)

Leves, lúd aprólékkal.

Tégy lábosba egy darab irós vajat, egy kevés aprított zöldpetrezselymet, hat-szeletke metélt – csiperke gombát; tedd pártűzre, ’s midőn már fertály óráig vergelődött, hints reá két kanál lisztet; hagyd pirulni: azután tölts reá jó levet; de előbb a levesben főtt lúd aprólékot – ha elég puha – metéld el illendő darasbokra, a zuzzát pedig hoszszában; adj hozzá egy kevés szerecsendió virágot, ’s még egy kevéssé forrni hagyván, kitálalhatod pirított hoszszas zsemlye hasábokra.

(Czifray István: Magyar Nemzeti Szakácskönyve 1648)

Libamell tarhonyával

A pirított, majdnem puhára párolt tarhonya egyharmadát lábasba tesszük, rárakunk karikára vágott főtt tojást, leöntjük tejföllel. Rátesszük a tarhonya második harmadát, rászórjuk az apróra vágott füstölt libamellet, libazsírral leöntjük. A harmadik rész tarhonyát rátéve, megszórjuk borssal és bazsalikommal, tejföllel megöntözzük, és 15 percre a sütőbe tesszük. Tálaláskor karikára vágott, libazsírban sült hagymával szórjuk meg.

(Kövi Pál: Erdélyi lakoma 1980)