"Béla még csemegézte a káprázatos halkompozíciót, de mégis újból a „porondra” kellett lépnie, hogy a Torma és karotta krémleveshez bemutassa a könnyed pinot noirját amihez még kis bortörténelmet kerekített, így megtudtuk, hogy ez a fajta igazából a francia vörösborok zászlóshajója és aranyos kis egri történetén is igen jót mulattunk. A világos leves kapormagvas véres hurkájához nem volt merészség vörösre váltani. Még jó, hogy a hivatalos foglaláshoz képest többet főztek a konyhán, sokan repetáztak."

Előre kellett helyet foglalni a borvacsorára, nekem már nem is igen jutott hely, de azért a fényképező gépemmel a konyhába bejutottam és Vincze Béla, kitüntetett egri borásszal is sikerült beszélgetnem.

Vincze Béla különféle borai több évben és több évjáratban is kaptak rangos elismeréseket, a 97-es bordeauxi aranyéremtől, a 2002-es aranyérmen át, a számtalan csúcsbor kitüntetéseken keresztül, "Az Év Bortermelője" díjig (2005), de ha csak a tavalyi esztendő eredményeit vesszük, akkor is hosszú a lista.

Az illatos de markáns savakban bővelkedő 2010-es olasz rizling várta az érkező „közönséget”. A vendégek szinte egyszerre és pontosan érkeztek, nem kicsi, de nem is lehetetlen feladatot róva a felszolgáló személyzetnek, akik példás szakszerűséggel vonultak fel és tették gördülékennyé az estét.

A Vízi világ ízelítőhöz csak a rafinált céklahabot kellett a hideg konyhán frissiben elkészíteni, mivel a füstölt és marinált lazac tatár, a hűtőben „sült” garnélafarok és a parajos fogas rolád mind hideg előételek. Valójában ennél is összetettebb volt a kezdő fogás, hiszen a sütőből kivett házi olajbogyós bagettel szervírozták, és a válogatott hideg zöldségek sem hiányoztak a tányérról.

Borászunk, ha bajban nem is, de kemény feladat elé lett állítva, mint mondta „egy ilyen kompozícióhoz komoly körültekintéssel lehet csak megfelelő bort találni”. A vízi csodához, „légies”, fűszeres a mégis könnyű 2010-es kadarka rozéra esett a választása. A fekete-fehérben pompázó pincérek sürögtek-forogtak mindenütt újra kellett tölteniük a rozét. Kis idő múlva már csak az üres tányérokért kellett rohanniuk.

Béla még csemegézte a káprázatos halkompozíciót, de mégis újból a „porondra” kellett lépnie, hogy a Torma és karotta krémleveshez bemutassa a könnyed pinot noirját amihez még kis bortörténelmet kerekített, így megtudtuk, hogy ez a fajta igazából a francia vörösborok zászlóshajója és aranyos kis egri történetén is igen jót mulattunk. A Vincze borászat első lépéseinél megkóstolták Béla pinot noirját a franciák és nem ismertek rá. Azóta, más a helyzet,

még maga Depardieu sem igen tudna különbséget tenni. A világos leves kapormagvas véres hurkájához nem volt merészség vörösre váltani. Még jó, hogy a hivatalos foglaláshoz képest többet főztek a konyhán, sokan repetáztak.

A testes, fűszeres jellegű 2008-as barikolt’ kékfrankos sejtette, hogy karakteresebb étel következik. Libamájérme a rostlapról, almapürével és gyömbéres sütőtök concasséval névre hallgató fogás zamatait és a vendégek hangulatát remekül fokozta a kékfrankos gyümölcsös jellege.

Itt kin a vendégtérben a kulináris élvezeteké a főszerep, szegény szakácsok mit csinálhatnak a konyhai forróságban? Vetődött fel bennem, és már a lengőajtó túloldalára is penderültem. Csak Tóth Lajos konyhafőnök hangját lehetett hallani, a többiek a tűzhelyeknél egy szakácsa baljánál, Ricsi a jobbjánál segíti a kitálalást, gőzerővel pörögnek, a legapróbb felesleges mozdulat is sok ebben a helyzetben, Lajosnak hátul is van szeme, de lehet, hogy az edények csörgéséből olvas; „mondtam, hogy ne abban badelában törd azt a ….krumplit” dörren egyet, és a következő pillanatban megint minden sínen van. A konyha túl felén „kockáztatok, félve belekóstolok a zöldbabos, szezámmaggal hintett paradicsomos köretbe. Nem maradok észrevétlen én sem, Lajos már a melegében vágott magas hátszín szeletet tolja az orrom elé. Lenyűgözően omlós, mégsem száraz a rozsdabarna marhahús. Mint megtudtam volt vele némi vesződség, a házilag készült barnamártásban is konfitálódott egy keveset. Elkerül előlem a nagydarab hátszín, Cosimo az olasz már szeleteli és már tálalják is.

A Konfitált fűszeres marhahátszín, sültburgonya pürével és ceruza babbal című eposzi nűhöz, kétfajta vörös is jár, méghozzá a Vincze Borászat újdonsága a 2009-es merlot, és a híres brüsszeli díjnyertes 2007-es cabernet franc (Cabernet Franc Arcanum 2007- Monde Selection Bruxelles).

A főételnél megállt az idő kedélyes lassú beszélgetés mellett fogyasztották a vendégek a főfogást, néhol helycsere és baráti nosztalgia maradt terítéken, a nemes borok és a fűszeres sült illata, lágy zenével töltötte be a Viktória éttermet, most kínálkozott az alkalom, hogy beszélgessek a borásszal.

Igazából erre a három kérdésre futotta, Bélának újra kézbe kellett vennie a mikrofont és felkonferálni a Syraht. Csokoládé fehéren feketén desszerthez mi sem illett volna jobban, mint a fűszeres csokoládés jellegű 2008-as évjáratú bor.

A vendégek, hosszan az éjszakába nyúlóan élvezték még tovább a borvacsorát, kis társaságok váltak ki, nevettek, beszélgettek, jól érezték magukat, a konyhában elégedetten kezdődött a pakolás és takarítás…

-hSéf-

(2011-12-18)